A lépcsőn járás, az egyszerű gyaloglás a járdán, az autóülésbe történő lehuppanás stb. gyakran a teljes testsúly 2-3-szorosának megfelelő erővel hat a testre. Ezen igen gyakran ismétlődő terhelések káros hatásainak kivédése érdekében testünk egy többszintű “lengéscsillapító” rendszerrel rendelkezik, amelynek felépítése lehetővé teszi a könnyed és rugalmas mozgást, valamint a gerinc és az ízületek erős és egészséges állapotának fenntartását.
A rendszer első szintjét az egyes izomrostok alkotják. Dugattyúszerű működésük lehetővé teszi, hogy akár 30%-kal is megnyúljanak és összehúzódjanak a sérülés veszélye nélkül, ideálissá téve őket a testmozgásokból eredő ütődések, lengések csillapítására.
Ha a mechanikai behatás intenzitása olyan nagy, hogy a helyi izomcsoportok nem képesek annak hatását megfelelően csillapítani, működésbe lép a rendszer következő szintje, azaz a mechanikai energia átadódik a gerincre, az ízületekre és a környező izomcsoportokra. A mozgások okozta ütődések, rázkódások, amelyeket általában a kéz és a lábfej kisebb, perifériás izomcsoportjaiban tapasztalunk, ilyen módon hatékonyan tovavezetődnek a test középpontjához közelebb eső, egyre nagyobb izomcsoportok felé.
A test több mint 650 izma ennek megfelelően hat fő, mechanikai energiát elnyelő rendszerbe szerveződik. Ezek a bokában, a térdben, a csípőben, a gerincben, a vállban és a könyökben találhatók (ld a fotót a rárajzolt ívekkel), lehetővé teszik az ízületek rugalmas mozgását, az élet egyik legnagyobb örömforrását, a szabad mozgás örömét biztosítva.
A rossz testtartás megakadályozza az ütközési, rázkódási energia következő ízületre történő továbbítását. Ilyenkor a mechanikai behatás energiájának 100%-a az ízületen belüli porcborítás körülírt területeire vagy az ízület körül a csont és az ín érintkezési területeire összpontosul. Az eredmény fokozódó ízületi fájdalom és beszűkült ízületi mozgások.
