Telefon

+36 (30) 310 7266

Email cím

sulypont@sulypont.hu

Befagyott váll szindróma (adhesiv capsulitis)

A befagyott váll, más néven adhezív ízületi-tokgyulladás, fájdalmat és merevséget okoz a vállízületben.
Az erős vállfájdadom és a mozgástartomány beszűkülése a legfőbb ismertető jele a kórképnek. A tünetek súlyosbodásának időszaka után a befagyott váll általában javul, bár a teljes felépülés akár 3 évig is eltarthat.

Ez a diagnózis leginkább a 40 és 60 év közötti embereket érinti, és a nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál. Trauma esetén fiataloknál is kialakulhat.

Cukorbetegeknél fokozott az adheziv capsulitis kialakulásának a rizikója.
Befagyott váll esetén, az ízületi tok megvastagodik, merevvé és feszessé válik. Vastag szövetsávok – úgynevezett összenövések – alakulnak ki. Kevesebb ízületi folyadék van az ízületben.

Három stádium különböztető meg:

1. szakasz:  A fagyás stádiuma
A „fagyás” szakaszában a fájdalom fokozódása jellemző. Az első panaszok megjelenésétől számítva kb. 3-6 hónapig tart ez a szakasz, az intenzív fájdalom súlyosbodásával a mozgástartomány fokozatosan beszűkül.

2. szakasz: a Fagyott stádium
Az ezt követő  “fagyott” fázisban a fájdalom csökken, de a mozgásterjedelem továbbra sem javul, a merevség megmarad. A „fagyott” szakasz 4-6 hónapja alatt a napi tevékenységek nagyon nehézkesek lehetnek.

3. szakasz:  Az olvadás szakasza
A váll mozgása lassan javul a „olvadás” szakaszában. A normál vagy ahhoz közeli mozgáshoz és izomerőhöz való teljes visszatérés általában 6 hónaptól 2/3 évig tart.

Okai:
A befagyott váll okai nem teljesen ismertek. Nincs egyértelmű kapcsolat a kardominanciával vagy a foglalkozással. Néhány tényező nagyobb kockázatot jelenthet a befagyott váll kialakulásában:

• Cukorbetegség. A befagyott váll sokkal gyakrabban fordul elő cukorbetegeknél. Ennek oka nem ismert. Az adheziv capsulitis-es cukorbetegeknél általában nagyobb a merevség, és hosszabb ideig tart, mielőtt „kiolvadna”,
• Egyéb betegségek, pl. a  befagyott vállhoz kapcsolódó további egészségügyi problémák közé tartozik a hypothyreosis, a hyperthyreosis (pajzsmirigy betegségek), a Parkinson-kór és a szívbetegség,
• Mammaműtétek,
• Immobilizáció. Befagyott váll alakulhat ki, trauma esetén, amikor a váll egy ideig mozgásképtelenné válik műtét, ficam, törés vagy egyéb sérülés miatt. A befagyott váll kialakulásának megelőzése érdekében, a protkoll által előírt intézkedések egyike, hogy a betegek a sérülést vagy műtétet követően minél előbb gyógytornában részesüljenek.

Tünetek:
– Erős vállfájdalom, főleg a betegség korai szakaszában,
– A fájdalom mozgásra illetve terhelésre fokozódik és a váll külső részén és a felkaron jelentkezik,
– Mozgástartomány beszűkülése,
– Parakoordináció  (kényszertartás) kialakulása.

Vizsgálatok:
1.) Fizikális vizsgálat
a.) „passzív mozgástartomány”- amikor az orvos vizsgálatkor, a gyógytornász kezelés közben mozgatja a  beteg vállát
b.) „aktív mozgástartomány” amikor a páciens önállóan mozgatja a saját vállát
Ezeket az értékeket fontos rögzíteni, és összehasonlítani a kezelés során elért eredményekkel, fokokkal.  Befagyott váll esetén a mozgástartomány korlátozott mind aktívan, mind pedig passzívan.
2.) Röntgen vizsgálat
3.) MR vizsgálat

 

Kezelés:
A befagyott váll általában javul az idő múlásával, bár ez akár 3 évig is eltarthat.
A konzervatív kezelésnek van prioritása!
– Orvos által előírt nem szteroid gyulladáscsökkentők,
– A kezelés középpontjában a fájdalom szabályozása áll a fizioterápia és egyéb konzervatív kezelések pl. lágylézer, egyéb elektromos kezelések  illetve balneoterápia segítségével. Gyógytornász által irányított mozgásterápiával és manuálterápiával lehet elérni a mozgástartomány növelését és az izmok megfelelő izomerejét. Elsődleges a funkciójavítás, utána következik az izomerősítés!
– Szükség esetén szteroid injekciók

Ha a konzervatív kezelés nem segít, sebészi megoldások javasoltak, pl:
–  Hidrodilatációs kezelés ultrahang vezérlés segítségével. Ez az eljárás abból áll, hogy nagy mennyiségű steril folyadékot fecskendeznek óvatosan a vállízületbe.
–  Vállartroszkópia segítségével, minimális behatolással, 2-3 darab, kb. 1 cm-es bemetszés mellett – artroszkóp segítségével – az ízületi tok és a környező szalagok állományában felszaporodott kötőszövet felszabadítása