• A fekhely legyen kényelmes, nem túl kemény, nem is süppedős puha.
• Kis alátámasztásra szüksége van a fejnek, de a túl nagy párna nem praktikus.
• Az otthon használt szék lehetőleg állítható legyen, hogy követni tudja a növekedést.
  
• Ideális magasságú szék esetén a sarok a térd alatt van, tehát a lábszár függőleges, a comb nem süllyed és nem emelkedik, hanem pont vízszintes. A háttámla a gerinc élettani íveit segít megtartani, magassága révén nem korlátozza a lapockák mozgását.
• A szék annyira legyen közel az asztalhoz, hogy az alkar alá legyen támasztva.
• Az írásra, olvasásra használt asztal könyökmagasságú legyen, ha lehet, kissé döntött síkú.
• A tevékenységnek megfelelő eszköz (könyv, jegyzet vagy akár étel) az asztal közepén legyen.
• A monitor szem magasságba legyen állítva.
• Leüléskor a helyes ülés beállítása:
  • a fej nem csavarodhat vagy nem lóghat
  • időnként nyújtózni kell a fejtetővel,
  • a vállat nem szabad fül mellé engedni vagy előreejteni,
  • lazítani lassú, alapos vállkörzéssel lehet anélkül, hogy a fej a vállal együtt mozogna
  • görnyedés ellen kissé homorítsa a hátát,
  • ülés közben ne csússzon le a széken, tehát ne a keresztcsont, hanem az ülőgumó érintkezzen az alátámasztási felszínnel,
    
  • a deréktáj ne legyen domború, sem a has kitolása miatt túl homorú,
  • a lábak csípőszéles terpeszben legyenek,
  • a térdeket nem szabad keresztezni, mert romlik a vérkeringés, nő a visszértágulat esélye,
  • a nőiesen keresztezett térdek pl. veleszületett csípőficam esetén fájdalmat generálhatnak,
  • a férfiasan térdre tett boka O láb esetén fokozza a tengelyproblémát,
  • érdemes sűrűn kinyújtani akár oldalra a térdet, főleg felállás előtt,
  • előredőlést megkövetelő helyzetnél (írás, evés) is maradjon egyenes a hát és ne tolódjon előre a fej vagy a váll,
  • felállásnál és leülésnél karfa használat.
    
• az ülő-alkalmatosság variálható verziói:
  • nagylabda: újabban alul kis nyúlványok-tövisek segítik megfékezni az elgurulást,
  • Bobath henger: kevésbé kihasználható az oldalirányú mozgásra, de stabilabb is,
  • korong alakú gumi ülőpárna: kisebb mozgásmotiváció, de könnyebben kihasználható, mert kisebb és bármilyen meglévő székre tehető,
  • ékpárna: segíti a helyes előredőlést és megakadályozza a derék elsimulását,
  • térdeplőszék: álláshoz hasonló helyzetbe hozza a gerincet, de túlterhelheti a térdet a rá nehezedő súly által, létezik autóülésre szerelhető verzió is,
• hétköznapi eszközök megválasztásánál érdemes kerülni a görnyedést (hosszú nyelű porszívó, felmosó, portörlő).

helyes és helytelen emelés és porszívó használat

Fontos a gyógytorna és a rehabilitációs szemlélet gyakorlati beépítése a mindennapi tevékenységekbe:

• a helyes felkelés az ágyból:
  • gerincferdülés esetén lehetőleg a fő görbületnek megfelelő konkáv oldalra fordulva,
  • kéz letámasztással tolja fel magát ülésbe
• reggeli gyógytorna az izomtónus, a keringés és az idegrendszeri állapot optimalizálására;
  • nyújtózás az ágy szélén ülésben, gerincferdülésnél a konkáv kézzel és fejtetővel fölfelé,
  • célzott izomfeszítések a nyak-vállöv, hát, farizmok kapcsán,
  • lassú csípő-, térd-, váll- és gerinc átmozgatás,
• a gyógytorna során megtanult, korrigált helyes ülés-állás gyakorlása, utazás közben, liftben vagy sorban állva, járáskor.
  
• tartós ülés, állás alatt tudatos izomfeszítgetés, légzőgyakorlatok, apróbb testhelyzet változtatás a karok-lábak és a gerinc helyzetét tekintve,
• fontos a gyógytornász által betanított, korrigált ülés gerincferdülésnél:
  • jelentkezés és kapaszkodás csakis a háti konkáv oldali kézzel,
  • könyökkel letámaszkodás a háti konkáv oldal fele húzva,
  • oldalt fekve tanulás a konkáv oldalt terhelve.
• az emelésről:
  • a nagyobb súlyok, mozgások lecserélendők több kisebbre,
  • szükség esetén igénybe kell venni mások segítségét,
  • a hazacipelendő tananyag súlya az egészséges gyermekeknél is csak maximum a testsúly 10%-ának megfelelő lehet,
  • kézitáska helyett túrazsák (hátizsák) használata: a derék köré támaszkodó pánt révén kisebb teher a gerincnek,
• a helyes emelés:
  • a felemelendő dologgal vagy személlyel szembe fordulva,
  • a helyes állást beállítva (párhuzamos lábfejek, csípőszéles terpesz, has tónussal, derék beállítással)
  • egyenes törzzsel leguggolni, vagy támadóállásból térdhajlítással ereszkedve le a súlyhoz,
  • sosem törzsből fordulni el, inkább teljes testtel,
  • ugyanúgy letenni, ahogy felvenni; szemben állva a felülettel, egyenes tartással,
• általánosságban a gyógytornáról, gyógytestnevelésről, mozgásról, sportról:
  • mindig fontos a bemelegítés, a levezetés és a nyújtás,
  • a fokozatosság elvét egy alkalmon belül és hosszú távon is be kell tartani,
  • megfelelő felszerelés, kellékválasztás,
  • nem teljesítmény, hanem az egészség megőrzése mellett a teherbírás növelés legyen a fő szempont,
  • sérülés vagy bármely tünetek esetén ki kell kérni szakember (szakorvos, gyógytornász, gyógytestnevelő tanár) véleményét és segítségét,
  • alkati adottságoknak (hajlékonyság, izomerő) megfelelő mozgásforma választás.

Az iskola részére kiemelendő sajátságok:

• ha lehet a terem közepén legyen a gerincbeteg diák helye, ne a szélén, hogy ne kelljen elfordulni,
• fontos az óra közbeni korrekció, azaz a „mocorgás” elfogadtatása a tanárokkal,
• lehetőség szerint a többi diák érdekében is óra közbeni kis mozgások beiktatása,
• mozgásra ingerlő ülőkorong alkalmazása.