A gyógytornász rövid- és hosszú távú kezelési tervet készít, kitűzi az elérendő célt amelyhez adaptálja az alkalmazott gyógytorna technikákat

A gyakorlatokat fokozatosan adagoljuk a páciens diagnózisának, korának, alkati adottságainak (szükség esetén a belgyógyászati státuszának) megfelelően.

  • Elsődleges cél a combfeszítő (m. quqdriceps) és ischiocruralis izmok erősítése a fájdalom határán belül. Kezdetben izometriás gyakorlatokat adagolunk olyan testhelyzetekben ( háton-, hason-, oldalt fekvésben, ülve) amelyet a beteg állapota lehetővé tesz. Utána rövid teherkarú, aktív gyakorlatokkal folytatjuk nyílt és zárt láncban.
  • A medence stabilizálása, dőlésszögének helyes beállítása szintén elsődleges cél a jó terhelési viszonyok elérése érdekében.
  • Ellenállás használatakor a nyílt láncban végzett gyakorlatok (nyújtott lábemelés – süllyesztés, lábhajlítások, stb.) során kisebb ellenállást és inkább nagyobb sebességet alkalmazzunk. Természetesen a személyre szabott gyakorlatsor azért hatékonyabb, hiszen a páciens aktuális állapota dönti el, hogy mit hogyan adagolhatunk.
  • Az ellenállás helyénél vegyük figyelembe, hogy a nyílt láncban végzett gyakorlatoknál 90-60 fokos hajlított térdízületnél (flexióban) kisebb erő hat a lábszárra (tibiára)
  • Az alsó végtagi izmok erősítésére inkább zárt láncú gyakorlatokat alkalmazzunk, ezek jobban fokozzák az izomerőt és stabilitást.
  • Az aerob kapacitást növelő ciklikus mozgások pedig az úszás illetve biciklizés. Térdpanaszok esetén a hát- illetve a gyorsúszás javasolt. A biciklizésnél pedig az ülésmagasság jó beállítása nagyon fontos. Az alacsony nyereg „térdgyilkos”, ezért az ülésmagasságot úgy érdemes beállítani, hogy tekerés közben teljesen nyújtva legyen a térd. Az ülőfelület szögét is érdemes beállítani, úgy hogy a súlyunk kizárólag az ülőgumókon nehezedjen el. Térdpanaszosok kis ellenállással biciklizzenek, kerüljék az emelkedőt.

Díjmentes állapotfelmérés

1027 Budapest, Frankel Leó út 9.