A gyorsúszás technikája az 1880-as évektől kezdve állandóan változott. A 19-20 század fordulóján magyar úszók Balogh Hugó, Hajós Alfréd, Halmy Zoltán is hozzá járultak a gyors úszótechnika fejlődéséhez.

Az I világháború után Johnny Weismüller létrehozta a rövidtávú gyorsúszás alapvető technikáját.

A gyorsúszás igen hatékony a különböző mozgásszervi betegségek, főleg gerincproblémák megelőzésében és gyógyításában.

A gyorsúszás igazán jó technikájának (légző-, láb-, kartechnika) elsajátításához érdemes szakember segítségét igénybe venni, mert a helytelen technikával végzett úszás hatástalan és fárasztó.

A gyorsúszás lábtechnikájának csípőből kell kiindulnia. A két lábat egymáshoz közel, közvetlenül a víz felszíne alatt kell mozgatni és a lábfejeket le kell feszíteni. A lábmunka előrehajtó mozgást eredményez.

A karmunka, húzó-, toló és lendítő szakaszból áll, és ez adja a fő előrehajtó erőt. Helyes karmunkánál a kézfejeknek 45 fokos szögben kell vízbe merülnie. Amikor a kézfej a váll vonalát elérte, a toló szakaszban a felkart lefelé nyomjuk. A végső szakaszban a könyököt hátranyújtjuk, ameddig kézzel majdnem elérjük a combot.

A gyakoribb hibák karmunkánál:

• Kézfej nem fordul befelé
• Túl magasra emelt kézfej
• Kézfej hibás vízbeemelése
• Könyök nem megfelelő behajlítása
• Kar túlzott nyújtása a húzó/toló szakaszban

A helyes légzés illeszkedik a karmunkához és a teljesítményt növeli.

Egyik leggyakoribb hiba, hogy gyorsúszás közben, a fejet kiemelve, elfordítva próbálunk levegőt venni. Helyes légzésnél, az egész felsőtesttel kell elfordulni, a test hossztengelye körül. Az állat csak a mozdulat vége felé kell tovább fordítani oldalra, hogy elegendő levegőhöz jussunk.