A kézilabdázás egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. A kézilabdát 40X20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. Alapmozgásai: futás, ugrás, dobás.
A kézilabda nem egy gerinc- illetve ízületkímélő sport, ezért igen jó felkészültséget, jó erőnlétet, jó statikát illetve fegyelmezettséget követel. A gerincterhelés erőssége szerint Dr., Rimaszombati Klára, a kézilabdát háromkeresztes megterhelés kategóriába sorolja.
A jó teljesítmény és a sportsérülések elkerülése érdekében érdemes a játék előtt bemelegíteni, és nem szabad megfeledkezni a játék utáni levezetésről, illetve az izmok nyújtásról sem. A kézilabda egyik leggyakoribb sportsérülései a meniscus- és térdszalag sérülések, mint minden olyan sportban, ahol gyakoriak az irányváltások és a játékosok közötti ütközések. A gyenge izmok és a rugalmasság hiánya a két leggyakoribb oka a térdsérüléseknek. Amikor az izmok a térdkalács körül elég erősek, akkor ezek az izmok stabilan tartják a térdet, ezáltal pedig segítenek, hogy kevesebb terhelést kapjon az ízület. Nagy hiba, viszont hogy bizonyos esetekben csak a combfeszítő (m. guadriceps) izmok erősítésére fektetnek nagy hangsúlyt (a térdízületi rehabilitációban is), ezáltal megbomlik az egyensúly, a hérdhajlító izmok gyengébbek maradnak, a sportoló statikája megváltozik, a rossz terhelési viszonyok pedig térdízületi kopáshoz vezethetnek.
A térdsérülések mellett gyakoriak a subacromialis vállfájdalmak, illetve a rotatorköpeny (ROK) sérülések is.