Bizonyítékokon alapuló ajánlások az elülső keresztszalag (ACL) szakadás kezelésére

Az elülső keresztszalag (ACL) szakadás leggyakrabban fiatal és aktív egyéneknél fordul elő, és negatív, hosszú távú fizikai és pszichológiai következményekkel járhat.

A kezelés célja

 a térdfunkció helyreállítása,
 a további sérülések megakadályozása,
 a térdízületi kopás megelőzése,
 valamint a hosszú távú életminőség optimalizálása.

Hogyan diagnosztizálható az ACL-szakadás?

Az ACL-szakadás pontos diagnosztizálása érdekében az orvos összegzi a páciens anamnéziséből, a klinikai vizsgálatból és adott esetben a képalkotásból származó információkat.
Az ACL-szakadások gyakran meniszkusz/ meniszkuszok vagy más térdszalagok egyidejű sérülésével együtt jön létre.
Különös figyelmet kell fordítani a súlyos egyidejű sérülések pontos diagnosztizálására!

Anamnézis

Az ACL-szakadást lehet gyanítani
 ha a beteg “pattanó” hangot hall vagy érez a sérülés idején, vagy
hemarthrosis (vérömleny) keletkezik a sérülést követő 2 órán belül

Klinikai tesztek

– A Lachman-teszt a legpontosabb klinikai diagnosztikai teszt,
– Az asztalfiók teszt („anterior drawer”)
– Ha pozitív a pivot shift teszt nagyon egyértelműen jelzi az ACL-szakadást. A negatív teszt azonban nem elegendő a sérülés kizárásához

Miért lehet szükség MR vizsgálatra szubakut fázisban?

Az akut fájdalom és folyadék gyülem megnehezítheti a sérülés észlelését a klinikai vizsgálat során. Az MR diagnosztikai pontossága időnként fontos a klinikailag nehezebben diagnosztizálható egyidejű térdsérülések értékelésénél pl. meniszkusz és egyéb sérülések)

Az ACL szakadás kezelése történhet

 konzervatívan vagy
műtéti (artroszkópos) úton.

Mikor javasolt a konzervatív kezelés?

– ha a szakadás mértéke kisebbnek mutatkozik, mint 50%,
– a két térd közötti instabilitás különbségének mértéke 5 mm-nél kisebb, és a pivot shift negatív.
– a sérült személy kis  testsúlyú, nem sportol vagy idős,
– valamilyen gyulladásos vagy degeneratív térdbetegségben szenved

Milyen következményekkel járhat az ACL szakadás megfelelő rehabilitáció nélkül?

– ACL-szakadás után , évekkel később térdfájdalmak jelentkezhetnek,ami rontja az életminőséget.
– Riasztóan  sok ACL-szakadásban szenvedő egyénnél alakul ki tünetekkel járó térdízületi gyulladás
– Sokan nem térnek vissza a sporthoz, és fizikailag inaktív életmódot folytatnak. Sőt, az újbóli sérüléstől való félelem valószínűleg hozzájárulhat ehhez a döntéshez.
– További aggodalomra ad okot az újbóli sérülések magas aránya.                               

Rehabilitáció

 Személyre  szabott kezelési stratégiákat kell alkalmazni, a hosszú távú kimenetel és az életminőség optimalizálása érdekében
 A további térdsérülések megelőzése és a térdkopási kockázatának csökkentése a cél
Alacsonyabb az újrasérülés kockázata azoknál, akik szakszerű rehabilitációt végeznek addig a pontig, amíg teljesítik a sporthoz való funkcionális visszatérési kritériumokat.
Ezenkívül a neuromuszkuláris edzésprogramok rendkívül hatékonyan csökkentik a térdsérülések kockázatát
Az újbóli  térdsérülés kockázatának csökkentése érdekében,  olyan betegoktatásra van szükség, amely információkat tartalmaz bizonyos tevékenységek, módosításának várható előnyeiről.
A térd osteoarthritis kockázata nagyobb a magasabb BMI-vel rendelkezőknél, a fizikailag inaktívaknál és a gyenge combfeszítő (m.quadriceps) izommal rendelkezőknél
A négyfejű  combizom  erejének visszanyerése az ACL-szakadás utáni rehabilitáció alapvető célja!!!
Végül, azoknak a betegeknek, akiknek már magas a BMI-je az ACL-szakadás idején, támogatást kell kapniuk az egészséges súlycsökkentési stratégiák elfogadásához.

A rehabilitációs protokoll egymásra épülő, jól meghatározott feladatsorokból áll. Már a műtét tervezésénél fel kell hívni a sérültek figyelmét, hogy a teljes felépülés kb.  1 évig fog tartani.
A rehabilitációs protokollnak egyénre szabottnak kell lennie, és a beteg fizikai adottságain kívül tekintettel kell lenni arra is, hogy a műtét során  milyen graftot használ a szakorvos.

A rehabilitáció célja – versenysportolóknál a korábban elért teljesítményhez való visszatérés – szabadidő sportolóknál egy jó életminőség biztosítása, és szabadidős sporttevékenységben való részvétel.