A gimnasztika az egyik legesztétikusabb, a lányok által leginkább kedvelt mozgásforma. Ha megkérdezünk egy pici lányt arról, hogy mit szeretne sportolni, a válasz a következő: gimnasztika vagy balett.

A szülők sokszor bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy az ő gyerekük alkati adottságai megfelelőek-e ehhez a sporthoz, illetve nem igazán tudják, hogy hány éves korban érdemes elkezdeni a gimnasztikát. A bizonytalanság forrása nyilván abból fakad, hogy ez a fajta, igen nagy flexibilitást, hajlékonyságot, rugalmasságot, ugyanakkor állóképességet igénylő sport nem igazán gerinc- illetve ízületkímélő.

A gimnasztikával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók:

A gimnasztika változatos, sokoldalú, jó koordinációt és ügyességet igénylő mozgásforma, mely az egész test izomcsoportjait igénybe veszi. Megfelelő alkati adottság, jó izomzat, rugalmasság (hajlékonyság) és a gerinc- illetve ízületvédelem szempontjából szükséges jó statika szükséges ehhez a sporthoz. A szakemberek sokéves tapasztalata azt mutatja, hogy az ízületi mozgékonyság fejlesztésének lehetősége a másodlagos nemi jelleg kialakulásával fokozatosan csökken, márpedig ebben a mozgásformában a mérhető teljesítmények többsége a hajlékonysághoz kapcsolódik. A hajlékonyság, lazaság lehet veleszületett adottság, de kellő szakértelemmel fejleszthető is. A veleszületetten hajlékony gyerekeknek jóval nagyobb az előnyük ebben a műfajban, bár időnként ennek is lehetnek hátrányai is hiszen ebben az esetben az izomerősítés a nagyobb feladat. Ma már a rugalmasságnak, hajlékonyságnak kisfokú hiánya nem lehet kizáró ok, hiszen a különböző szakszerű nyújtási módszerekkel igen jó eredményt lehet elérni.

A gimnasztikában a dinamikus és statikus mozgások ötvöződnek, az izmok és szalagok erejének növelése illetve nyújtása igen nagy szakértelmet igényel. A szakszerűtlen nyújtás, a „túlnyújtás” jelenti az egyik legnagyobb veszélyt, hiszen a szalagok túlnyújtása, ízületen belüli instabilitáshoz vezet („lötyögős ízület”) ami a kopás alapját képezi.

Az izmok rugalmassága nagymértékben befolyásolja mozgásunk minőségét, teljesítményét. Ha az ízületet áthidaló izmok feszesek, nem elég rugalmasak, akkor az ízületi mozgáskiterjedés mértéke csökken annak ellenére, hogy az ízület felépítése lehetővé tenné a nagyobb ízületi mozgást. A kötött, feszes, megrövidült, kis mozgásterjedelemmel rendelkező izomzat sérülékeny, nem képes hatékonyan „dolgozni”, a megnyújtott, rugalmas izomzat nagyobb erőkifejtésre képes.

A nyújtás különböző formái:

A dinamikus nyújtás a leginkább kedvelt nyújtási forma, az edzéstervbe leginkább beépíthető, leggyorsabb, legkevésbé macerás, a sportolók által leginkább preferált.

A másik gyakran alkalmazott nyújtási forma a statikus nyújtás, aminek az egyik előnye, hogy az izmok a nyújtóerő megszűnése után is nyújtott állapotban maradnak, másik előnye, hogy az izmok nyújtásához kevesebb erőre van szükség ugyanolyan mértékű nyújtás eléréséhez, mint dinamikus nyújtásnál. A statikus nyújtó gyakorlatok nem csak az izmok rugalmasságát növeli, hanem az izmok alkalmazkodóképességét is fokozza a váratlan helyzetekben, tehát csökkeni a sportsérülések előfordulását. A statikus stretching gyakorlatok hatására jobb lesz az izom vérellátása, megváltozik az izomtónus, oldódik az izommerevség, izomgörcs.

A PNF (proprioceptiv neuromuscularis facilitacio) nyújtási módszer, az egyik leghatékonyabb nyújtási módszer, ami mindig társ segítségével (lehetőleg szakember) történik. A gyerekek esetében ez bonyolult, hiszen reflexesen megfeszítik a nyújtandó izmokat, aminek következtében nem realizálódik a nyújtás, de akár sérülhet is az izom.

Fontos teendők:

• Ízületstatikai szempontok, a gerinc és ízületek terhelhetőségének figyelembevétele, illetve rendezése
• Bemelegítés edzés előtt
• Az edzettségi szintnek megfelelő izommunka a fokozatosság figyelembevételével, vagyis kíméletes, egyenletes terhelés
• A megfelelő mennyiségű és minőségű nyújtás
• Szakember irányítása, felügyelete

Fotó: sxc.hu