Komoly aggodalomra ad okot, hogy az iskolai szűrővizsgálatokon milyen elképesztő arányban találunk veleszületett vagy szerzett gerinc- és ízületi problémákat már gyermekkorban. A túlsúlyos, mozogni nem szerető fiatalok száma is egyre gyorsabban szaporodik.

Vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy gyermekeink ne küszködjenek már tizenévesen esztétikai, később pedig mozgásszervi problémákkal?

Természetesen a megelőzés a leghatékonyabb, legolcsóbb és hosszútávon a legfájdalommentesebb lépés az egészség megőrzésére. A prevenció eszköze az egészségnevelés, amely már gyermekkorban az egészséges életmódot hangsúlyozza. A szülő és az iskola feladata, hogy a gyereket a mozgás, a sport szeretetére nevelje. Az alkati adottságoknak megfelelő sportválasztás a siker záloga, hiszen azt a gyermek boldogan űzi egy életen át. Az a fajta sport, amire a gyermeket rákényszerítik, sajnos nem lesz hosszú távú.

A sport abbahagyásának okai:

• öröm hiánya
• unalom
• alkalmatlanság, ügyetlenség érzete
• valamilyen más tevékenység előtérbe helyezése
• az edző barátságtalan személyisége

A korai sportolás ellenére is előfordulhat, hogy a gyermeknél valamilyen gerinc- vagy egyéb statikai betegséget állapítanak meg az iskolai szűrővizsgálaton. Ilyenkor a szülők nem értik, hogyan fordulhatott ez elő, hiszen ők mindent megtettek a kicsi egészsége érdekében. Sajnos vannak olyan veleszületett vagy szerzett betegségek, amelyek az egészséges sportolás ellenére is manifesztálódhatnak, de egy precíz diagnózis alapján, korán elkezdett professzionális kezelés megoldást jelenthet.

Mi a teendő akkor, ha a szűrővizsgálaton a szakember gerincferdülést, Scheuermann-kórt, lúdtalpat vagy egyéb statikai „betegséget” állapít meg?

Fontos komolyan venni a szakember véleményét, hiszen a korai diagnózis a gyógyulás szempontjából döntő fontosságú és az elváltozások is könnyebben javíthatók a gyerekek számára játékos mozgásformákba öntve.
A diákok körében sajnos illik elbagatellizálni a lúdtalpat, sőt sok esetben a gerincferdülést vagy egyéb komolyabb eltérést is. Pedig sajnos a gyermekkori lúdtalp törvényszerűen felnőttkori lúdtalppá válik, a túlsúlyos gyermek a legtöbb esetben kövér felnőtt lesz, a gerincproblémák pedig felnőttkorban állandó hát-, illetve derékfájdalmat okozhatnak.

Megoldás: vegyünk komolyan az iskolai gyógytestnevelést, illetve a gyógyúszást, súlyosabb eltérések esetén pedig forduljunk gyógytornászhoz.

Ezen a ponton újabb kérdés merül fel: mi a különbség a gyógytestnevelés és a gyógytorna között, ha mind a kettő mozgással gyógyít?

A GYÓGYTESTNEVELÉS: pedagógiai tevékenység és tanári diplomához kötött . A testi képességeiben visszamaradt, mozgásszervi-, belgyógyászati- és egyéb betegségekben szenvedő tanulók, tantervbe foglalt differenciált képességfejlesztése a testnevelés eszközeivel.

A GYÓGYTORNA az egészségügyi szervek gyógyító tevékenységi körébe tartózik, gyógytornászi diplomához kötött. A mozgásszervi-, belgyógyászati-, neurológiai és egyéb betegségek speciális technikákkal való megelőzését, gyógyítását célzó egyik leghatékonyabb kezelési módszer.

Miért nem szeretik a tanulók a „gyógytesit?”

Sajnos a gyógytestnevelés kifejezés nem a legszerencsésebb, sok tinédzser megbélyegezettnek érzi magát a gyógyszó miatt, és nem szívesen vesz részt a foglalkozásokon. A betegségtől vagy az esetleges fájdalomtól való félelem is oka lehet a tevékenység el nem kezdésének. Az a tapasztalatunk a Súlypont Ízületklinikán, hogy az alsó tagozatos vagy annál fiatalabb gyerekek a csoportos foglalkozásokat, a játékos formában adagolt korrekciós gyakorlatokat preferálják, ők szívesen vesznek részt a gyógytestnevelés órán. A tinédzserek jobban szeretik az intimebb körülmények között zajló, személyre szabott gyógytornát.

Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a gyógytestnevelést?

Kis, homogén csoportok kialakítása lenne az ideális, ahol kornak, nemnek és diagnózisnak megfelelően foglalkozhatna a gyógytestnevelő tanár a diákokkal. A gyermekek érési folyamata rendkívül eltérő lehet, a nemhomogén, nagy csoportok egyéni hibajavításra sem adnak lehetőséget a szakembernek.

A másik igazán fontos szempont, hogy a gyógytestnevelési órákat a délelőtti órarendbe illesztve engedélyezze az iskola. Az a tapasztalat, hogy délutáni foglalkozásokra már nem mennek vissza az iskolába a tanulók, és nagy a lemorzsolódás.

Fotó: sxc.hu