A gyógytorna története
„Az élet: mozgás.” (Gárdonyi)
A Cambridge-i Egyetem kutatói szerint őseink több millió éve ismerhetik a gerincproblémákkal járó kínzó fájdalmakat. A tudósok úgy vélik, hogy a hátfájás már a 4,4 millió évvel ezelőtt élt emberszabásúak számára sem volt újszerű probléma.
A mozgás (gyógytorna), mint gyógymód ősidők óta ismeretes. Időszámításunk előtt 2600-ban Kínában a Kung-Fut, Indiában pedig a különböző jógarendszerű gyakorlatokat alkalmazták gyógytorna jelleggel.
Az ókori egyiptomiak és görögök a mozgás mellett a masszázs gyógyító hatását is vallották. Az ókori Rómában a hidroterápia (fürdők), termoterápia (hőkezelés) és az elektroterápia is része volt a mozgásszervi panaszok kezelésének.
A XVII-XVIII. században
A XVII-XVIII. században egyre több területen – sebészet, ortopédia – használták a mozgást terápiaként. A XIX. század végére már két különböző irányzat is kialakult: a gyógyító torna, és a megelőzést célzó, preventív mozgás. Magyarországon a női testkultúra úttörője Madzsar Alice volt. A századelőn kifejlesztett gyógy-gimnasztikája megteremtette a ma is alkalmazott gyógytorna alapját.
Gyógytorna napjainkban
Napjainkban a gyógytornát tekintjük – az összes fizikoterápiás lehetőség közül – a leghatékonyabb oki terápiának a gerinc- és ízületi betegségek konzervatív gyógyításában. A mozgásfunkció helyreállítása csak mozgás, gyógytorna segítségével valósítható meg! A különböző technikák alkalmazása részben egészségmegőrző, másfelől pedig gyógyító és helyreállító hatásúak.